HELLÓ MAGÁNY!

HELLÓ MAGÁNY!

Írta: aktivátor
2015. június 02.

Megfigyelésem szerint elég sokféle magány létezik.  Furán hangzik ez így, ahogy most leírtam; de mégis nagyon sok magánnyal küzdő embert ismerek, ismertem; és persze volt úgy, hogy én is ezzel a gonddal küzdöttem legjobban a mindennapjaimban. Egészen más arról az érzésről beszélni például, amikor valaki idős korára egyedül marad; arról, akinek szinte semmilyen szociális kapcsolata nincs; vagy azokról, akik a magányt átmenetként, de mégis egy örökkévalóságnak élik meg.

5448338240_23e2fac3ed_b.jpg

 

Én most ez utóbbiról szeretnék beszélni, mivel ez jön szembe velem manapság legtöbbször és úgy érzem, sokaknak jól jönne egy kis löket a „túléléshez”.

Az a helyzet, hogy ritkán és igen keveseknek  jön össze elsőre – vagy másodikra, harmadikra -  a „holtomiglan-holtodiglan”. Nincs ezzel semmi baj, emberek vagyunk, tapasztalásokból élünk, fejlődünk egész életünk során.  A tapasztalások között viszont sokszor elszenvedjük a szakítás, a magány, a vágyakozás időszakát. Görcsösen tudunk kapaszkodni akár hosszú évekig felépített álomképekbe is valakivel kapcsolatban; aki a valóságban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek mi megálmodtuk. Jó eséllyel árulkodik erről az is, hogy egyszer csak eljutunk odáig, hogy elválnak útjaink.

Mit csinálunk ilyenkor?

Nyilván mindenki mást, de néhány példa: keressük a hibákat, az elrontott dolgokat, az okokat, okozókat. Hibáztatjuk magunkat és a másikat is. Megtaláljuk az önmarcangolás legmélyebb bugyrait azzal, hogy az exhez kapcsolódó közösségi oldalak változásait, posztjait, állapotát figyeljük minden percben. Úgy érezzük, hogy nem kellünk senkinek, és hogy soha de soha nem jövünk már ki ebből a sötét gödörből ahova ki tudja hogy jutottunk. Tudatára ébredünk egy csomó hazugságnak: olyannak is, amiről magunknak hazudtunk. Mindenről eszünkbe jut a volt párunk: van amikor nosztalgiázva sírdogálunk egy-egy régi üzenet felett; és van amikor úgy érezzük, hogy meg tudnánk fojtani egy kis kanál vízben, vagy élő boxzsákként használni. Kell még tovább magyarázni, hogy milyen szívszaggatóan tud fájni a párkapcsolat utáni hirtelen jött egyedüllét? Ha igen, akkor talán még nem voltál igazán szerelmes, vagy nem kötődtél igazán senkihez, aki már nincs veled. (Vagy Te egy vagy a szerencsések közül, akik elsőre belebotlottak életük párjába.)

Hol jön itt képbe a coaching, kérdezhetnétek?!

Egyrészt segíthetsz magadnak a helyzeted tudatosításával, abban, hogy megfigyeled magadat: milyen érzelmeid, érzeteid, reflexióid vannak ebben az időszakban. Mire van igazán szükséged: csak  Te tudod, hogy mi segít át egy-egy rosszabb pillanaton, ezért tudatosan kell megadnod magadnak, amire vágysz,  figyelned a belső visszajelzéseidet. Másrészt nyugodtabb, összeszedettebb, optimistább és jövőbe tekintőbb lehetsz, ha elfogadod a jelenlegi helyzetet és feladatként tekintesz a változásra; majd megteszed az első lépéseket a változás útján. Képes vagy rá!

Kizárólag Te tudod mire van szükséged, ezért csak a saját érzéseidre hallgass!

Napokig csak emberek között lennél, hogy ne tapasztald meg az ürességet? Bezárkóznál és üvöltetnéd azokat a számokat, amik még nagyobb önsajnálatba nyomnak percek alatt? Megsemmisítenéd az összes közös emléket? Ezredszerre is végig néznéd a legutolsó fotókat, hogy mindannyiszor hosszú zokogásban törj ki?

Oké, csináld, kezdj hozzá!

Az a fontos, hogy mindenképp megéld ezeket a rossz érzéseket is, engedd, hogy kijöjjenek belőled és saját erőből legyél majd túl rajtuk. Tilos az elfojtás! Minden szakítás, elválás egyfajta gyász folyamat, amit meg kell tanulnod, átélni, feldolgozni és végül elengedni.

TIPPEK, hogy könnyebben menjen...

Add ki magadból az érzéseket, add meg magadnak a lehetőséget…

…a feldolgozásra, érd el a felszabadultság érzését minden nehéz napon! Hallgass zenét, táncolj, tombolj, sportolj, írj naplót, sétálj, sírj és nevess, nézz filmeket stb. Csináld ami jól esik, 200%-on!

Adj időt magadnak!

Ez lesz a legnehezebb. Minden nap arra kelni, hogy még mindig nem lett jobb, vagy még mindig nem jött szembe senki, aki pótolhatja az űrt. Légy türelmes! Akinek jönni kell, biztosan jönni fog; de csak akkor, amikor már lelkileg készen állsz rá.

Tanuld meg egyedül is jól érezni magad!

Ezt a tanácsot egy barátom adta nekem, amikor én voltam ilyen helyzetben. Találj magadnak olyan elfoglaltságot, amit egyedül is jól esik csinálni. Keress új hobbyt, vagy próbálj ki egy új mozgásformát! Tanulj meg normálisnak érezni és elfogadni minden élethelyzetet, amit korábban együtt csináltatok, most azonban egyedül kell.  Ha kiegyensúlyozottabb vagy, azt mások is észreveszik majd.

Menj társaságba!

Legyél sokat a barátaiddal, családoddal és olyanokkal, akiknek igazán fontos vagy; akik neked is fontosak. Barátkozz! Nyugodtan köss új ismertségeket, menj el ide-oda új arcokkal is, ne csak mindig ugyanazokban a körökben mozogj. Kerüld azokat a közös ismerősöket, barátokat; akik láthatóan nem tudják jól kezelni az új szituációt azután sem, ha ezt már előzőleg megbeszéltétek velük. (Legalábbis egy ideig. Az idő lesz a megmondója, hogy kitartanak-e melletted, vagy sem.)

Kommunikálj jól!

Csak úgy tudod majd teljesen lezártnak tekinteni életed ezen fejezetét, ha mindent megbeszélsz egykori társaddal. Elmondod minden problémádat, sérelmedet, érzésedet, aggályodat, ami csak benned van. És természetesen végighallgatod az ő álláspontját is. Mindenképp felnőttként kell kezelnetek egymást ebben a helyzetben, mert nagy károkat okozhat bennetek, ha nem partnerként tekintetek a másikra. (Pl. nem vezet jóra, ha egyikőtök kioktatóan kezd el a másikkal viselkedni. Ettől Te is úgy éreznéd, hogy nem vagytok egy szinten igaz?)

Hidd el, hogy nagyszerű vagy!

Fogadd el, hogy az az ember, aki eddig melletted volt, nem az volt, akivel megfeleltek egymásnak! Ő sem volt tökéletes, te sem vagy az, de mindketten tökéletesek lesztek egyszer valaki más mellett. Add magadat, ne akarj senkinek megfelelni, viselkedj természetesen. Akire szükséged van, annak a valódi énedet kell meglátnia és megkedvelnie.

Ne inogj meg, tudatosíts!

Bármilyen nehéz is, de mindenképp tarts ki a döntésed mellett és ne táncolj vissza! Ha valami tényleg nem működött és már ezerszer átrágtátok, minden irányból az NEM fog változni. A jól működő párkapcsolat egyik ismérve, hogy nem akarjátok egymást és egymás tulajdonságait megváltoztatni.

Legyél kicsit „IGEN EMBER”!

Láttad az Igen Ember című filmet Jim Carreyvel? Mindegy, hogy tetszett vagy sem, de a lényege, hogy tanuld meg elfogadni az eléd gördülő lehetőségeket és mondj többször igent olyan dolgokra is, amiket még nem próbáltál, vagy eddig nem mertél/akartál megtenni! Az újdonságok új tapasztalatot, új embereket, jelentenek: lehet, hogy egy új kapcsolatot is.

 

Visszanézve, amikor túl vagy ezen az egészen és megtaláltad, akire vártál; talán Te is ezeket a tanácsokat adod majd másnak, akinek szüksége lesz rá. Hidd el, jót nevetsz majd azon, hogy egyszer elhitted a „nincs tovább”-ot, a „nem kellek”-et; és hogy mennyire igaz az, ahogy anyukád mondta:

„Figyeld meg: amikor már jól érzed magad és nem foglalkozol az egyedülléttel, akkor jön, akire igazán szükséged van! Amikor pedig elkezdődik az új életed vele, sorra kapod majd a bókokat és az ajánlatokat.”

Utóbbiak már csak jól fognak esni és ez így van jól. :-)

 

=aktivátor=

 

 

Fotó: Flickr, Mitya Ku

A bejegyzés trackback címe:

https://aktivator.blog.hu/api/trackback/id/tr917513504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.