Amikor úgy érzed itt a világ vége, pedig dehogy!

Amikor úgy érzed itt a világ vége, pedig dehogy!

Írta: aktivátor
2015. november 25.

healthtap_com.jpeg

Szinte válogatás nélkül bármilyen problémát képesek vagyunk a végletekig felnagyítani, ha éppen semmi másra nem tudunk már fókuszálni, csak arra, hogy „hogy lehetünk ekkora barmok, lúzerek, szerencsétlenek”!

Mindenkinek mások az életkörülményeiből adódó gondjai, és persze az is elmondható, hogy ami valakinek óriási fejtörést okoz, az másnak egy csettintésre megoldódik. Ilyenek vagyunk: különbözőek; akik ezer meg ezer akadályon is túljutottak már, mégsem képesek elhinni, hogy a következőt is le fogják gyűrni. Íme néhány válságos élethelyzet, amikor bizony úgy érezhetjük, hogy nincs tovább, ez itt a vég, kimerültek az energia tartalékaink és csődöt mondtunk. Aztán persze újra felállunk a semmiből és újrateremtjük magunkat. A következő néhány sor arra hivatott, hogy mindig emlékezzünk: meg tudjunk csinálni, ezt is túléljük!

1. Kirúgtak. Nincs mit szépíteni, ez egy olyan dolog, amivel szembe kell nézni, ha akarunk, ha nem!

Persze jó sokáig sajnáltathatjuk magunkat, addig legalábbis mindenképp, amíg kapjuk a minket megillető álláskeresési járadékot, de legkésőbb erre a határidőre azért jó lenne, ha megtanulnánk elengedni a dolgot. Hogy miért is nehéz? Mert mindent, amihez ideig-óráig kötődünk, és amit egyszer el kell engednünk, azt rendszerint meggyászoljuk. És nem csak gyászoljuk, hanem emellett sokszor hibáztatunk, megmagyarázzuk magunknak a megmagyarázhatatlant; bűnbakot keresünk, ahelyett hogy a megoldással tennénk ugyanezt.

theundercoverrecruiter_com.jpg

Tipp: Nem győzöm hangsúlyozni, hogy cselekedj! Persze, mindenki megengedhet magának néhány nap, vagy egy hét lecsúszottabb állapotot, de aztán kapd össze magad, mert nem az új lehetőség fog hozzád bekopogtatni, hanem neked kell felkutatni azt! Ne másban keresd a hibát! Persze senki sem tökéletes, de ahelyett, hogy másokat hibáztatsz a helyzeted miatt, vizsgáld meg a Te szerepedet a történtekben. Ha nagyon őszinte vagy magadhoz, kiderülhet, hogy nincsenek véletlenek. Ne feledd, ha ismered a korlátaidat, igényeidet, nagyobb eséllyel találsz olyan munkát, ami tényleg neked való!

Így kerülj ki az állóvízből: tippek itt.

2. Durván összeveszel a szüleiddel, vagy a testvéreddel. Vagy olyan valakivel, aki az életed szerves része és nem tudnád nélküle elképzelni azt. Rengeteg olyan helyzet adódat az életben, amikor elveszítjük a fejünket és kimondunk, vagy teszünk dolgokat, amiket később jócskán bánunk.

thestar_com.jpeg

Tipp: Dobd el a büszkeséged és kérj bocsánatot! Ha nem teszed, állandóan ezen őrlöd majd magad és ez megmérgezi az életed többi területét is. Nem azt mondom, hogy add fel az elveidet, hanem azt hogy tudj engedni belőlük, ha szükséges. Nem mindenki képes erre, de Te legyél az! Ha veszekedésre kerülne sor, érvelj racionálisan, mutasd be az álláspontod, de ne erőltesd rá senkire az akaratodat! A kompromisszum készség sokkal nagyobb előnyhöz juttat hosszútávon.

3. Sok év után kénytelen vagy elválni, vagy szakítani. Az elválás sohasem egy kellemes téma, arról nem beszélve, hogy mennyi negatív hozadékkal jár. Amikor úgy érzed túl vagy a nehezén, biztosan tud jönni egy újabb hullám, ami megint végigtarol rajtad és megakadályozza, hogy kicsit is összeszedd magad. Fontos, hogy tudatosítsd magadban: nem vagy egyedül. (Sajnos) több millióan estek már túl ezen világszerte és bár nem nevezhetik életük legklasszabb időszakának, mégis túl tudtak lendülni ezen a perióduson. Nyilván senki nem tervezi el jó előre, hogy mi lesz a forgatókönyv, ha mégis elválnának útjai a másik embertől, de ha már megtörtént a baj, talán érdemes a tervezést, az irányítást mihamarabb kezünkbe venni.

argument-238529_1920.jpg

Tipp: Kommunikálj! Sokszor ennek hiánya mérgezi meg a kapcsolatot, ilyenkor ezzel az alapvető szükséglettel jönni, tudom nem igazán fair. De mégis, ha eddig nem működött valami, legalább most nevezzük nevén, ha addig nem mertük, vagy nem akartuk. Fontos, hogy a lezáráshoz minden tőlünk telhető segítséget megadjunk magunknak és a másiknak is, mert a kimondatlan sérelmek, fájdalmak nem tűnnek el az életünkből a másik távozásával, hanem képesek vagyunk cipelni azokat és sokszor mintaként ismételgetni a következő kapcsolatainkban. Ilyenkor persze azt gondoljuk, hogy mindenki hülye, minket kivéve persze, holott csak a saját csapdánkba sétálunk bele újra meg újra. Közösen hozzuk meg a döntést és legalább ebben az egyben értsünk maradéktalanul egyet, nem csak magunk, hanem a környezetünk nyugalma érdekében is igyekezzünk minél békésebb lezárásra, leválásra törekedni. Csak így tudjuk újrakezdeni.

 

(Fotó: healthtap.com; pixabax.com; theundercoverrecruiter.com; thestar.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://aktivator.blog.hu/api/trackback/id/tr728108470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.